A mi 4 éves óvodásunk

Már régen tervezek írni Dádóról.

Jöjjön először, hogy milyen is Ő óvodásnak. Az elmúlt 2,5 hónapban végig járt óvodába (kivéve a soproni utunkat, amiről a rengeteg ünnepnek/programunknak "köszönhetően" a blog keretein belül még mindig nem készült el a beszámolóm, de  rajta vagyok az ügyön). Szóval, ez alatt az idő alatt Dádóból igazi ovis lett, barátokkal, tipikus óvodás szokásokkal. Olyannyira megszerette az óvodás létet, hogy amikor megyünk érte, nem tudunk elég későn menni ahhoz, hogy ne kezdjen el zúgolódni, hogy miért olyan hamar mentünk érte. Hol vannak már azok az idők, amikory úgy fogadott, hogy már azt hitte nem is megyünk érte!?! :-)

októberi óvodás fényképezés

Köszönhető mindez az óvónéniknek, a gondozó néninek és a kispajtásoknak. Akik közül név szerint felsorolom kik is Dádó barátai. Csak, hogy megmaradjon neki későbbre is: Annuska, Mesi, Luca, Nóri, Petra, Öcsi (azaz Dominik), Ricsi és Jancsi. (TUDOM, hogy van Neki több is, de Őket mondta, amikor megkérdeztem.) Azért a lányokat írtam előre, mert kezdetben csak lányokkal barátkozott. Mivel sokat hiányzott az oviból, nyilvánvalóan nem volt számára egyszerű a beilleszkedés egy kialakult közösségbe. Feltétlelezem, hogy még ebben a korban a lányok elfogadóbbak, empatikusabbak, ezért tudott velük hamarabb szót érteni. Egyszer, még tavasz elején egy beszélgetésünkkor panaszkodott, hogy nem játszanak vele a kispajtások. Ami így egésezn konkétan nem volt igaz, mert a lányok, főleg Annus már akkor is, de úgy éreztem Ő a fiúkkal is szeretne bandázni. Én ez ügyben beszéltem is az óvónénikkel, nem tudom odavitték-e Őt a kisapjtásokhoz játszani, de végülis ez most már mindegy is, hisz vannak már fiú barátai is. Egy régebbi bejegyzésben már említett, kezdetben itthon sokat emlegetett Sárával az a helyzet, hogy szereti Dádó még mindig, de amikor kérdezem, hogy Ő a barátja-e, akkor mindig azt válaszolja, hogy vele még nem barátkozott össze.

Vannak szokásai, amiket NEM LEHET leírni, látni kell, de tuti, hogy az oviból hozta őket. Vannak szavak, amiket NEM AKAROK leírni, de tuti, hogy az oviból hozta azokat is. :-) De hát ezzel jár  a társasági élet, nincs mit tenni! Rossz és jó szokások is ragadnak az emberre.

Mert öszességében azért Dádóra inkább jó hatással van az ovi. Például, kezd önállóbb lenni... Már, ha akar. Mert bizony, az oviban tud önállóan öltözni, vetkőzni, egyéb dolgokat csinálni, itthon nem. Na persze! :-) Kicsi korától kezdve énekelek, verselek neki (még akkor is, amikor toltam a babakocsiban az utcán, nem törődve az olykor mosolygó, olykor fura tekintetekkel) mégse akart az én gyerekem soha énekelni, mondókázni. Mióta oviba jár, megeredt a nyelve.

Ha megkérdezem tőle, hogy mi volt az oviban, vagy bármilyen ovival kapcsolatos történést kérdezek Tőle, még a legegyszerűbb dologra is mindig azt mondja, hogy "Nem tudom". Ami azért idegesít, mert tudom, hogy okos gyerek és tudja a választ arra, amit kérdezek. Nem tudom, hogy miért nem képes rendesen válaszolni.

Na és, hogy milyen  4 évesnek? Először is: nagy. Nagyon-nagy. Mindig 5-6 évesnek nézik. Ami nem is csoda, hisz 111,5 cm és bár nem látszik meg rajta, 21,2 kg. Másodszor pedig okos és ügyes. Nagyon érdeklődik minden iránt, csak pislogok, amikor mondjuk Apukájával a gravitációról beszélgetnek.  A mozgása is rendkívül jó, mindig megdicsérik az oviban is, hogy milyen ügyes mindenféle sportban. Két gyenge pontja van csak, az egyik a rajzolás, ami mint már egyszer emíltettem nem meglepő, tekintve, hogy se Apa, se én nem vagyunk nagy tálentumok e téren. A másik pedig, hogy nem megfelelően ejt bizonyos hangokat/betűket. Majd orvosoljuk mindkettőt, nem vagyok miattuk megijedve.

áprilisi ovis fényképezés

De, hogy ne csak ilyen száraz jellemzéssel illessem a Fiúnkat, jöjjenek hát Dádós dolgok:

 - Későn fekszik le este. Már nem kell mellette lenni, míg elalszik, de nem a helyén alszik el, hanem a nappaliban, az ülőgarnítúrán fekve csendben, sötétben, csak a monitorom fénye világít. Miután elalszik persze bevisszük a helyére és nem állítom, hogy ez az ideális megoldás az esti elalvásra, de fényévekkel jobb megoldás a korábbi Mikor alszik már el végre! mottójú gyomorgörcsöt okozó estékhez képest. Minden lefekvés előtt elmondjuk együtt József Attila Altató című versét és kap egy jó éj puszit. Ez az esti szertartás. A fentiekből következik, hogy nem korán kelő. Hogy mit ne mondjak, általában jó, ha 9-re beérünk Vele az oviba. (Mindez gyanítom változni fog, ha vissza kell mennem dolgozni.) Egyébként jó alvó, általában nem ébred éjszaka (csak ha pisilnie kell) DE nem mondhatnám, hogy nugodtan is alszik. Annyit forog álmában, hogy körbe van bástyázva az ágya, hogy ne essen le. Nagyon rossz mellette aludni, mert sokat rugdos, nyögdécsel, sőt néha még beszél is álmában.

- Ami az evést illeti... Sajnos már nem olyan jó evő mint régen. Teljesen kiakaszt, hogy nem hajlandó gyümölcsöt ernni. Pedig régen mindent megevett. Most már csak a banánt. Már a  régi kedvencét, a meggyet se. :-( A zöldségeket se eszi meg. :-( Csak a répát, a még mindig kedvenc galuska levesből. Így hát azt mondhatom, hogy tipukus gyerek, ha a foga alá valót kap, akkor eszik  és abból jó sokat. Na és hát az újdonság az, hogy megeszi a csokit!!! Most,. hogy így 4 éves lett. De cukrot továbbra se eszik... és semmi olyan ételt, ami új neki. Szokta is kérdezni, hogy "An(y)a, ettem én már iylet?" Inni még jobban szeret mint enni, leginkább gyümölcsleveket, málna szörpöt és teát. Szénsavasat nem kínálunk Neki, de akár kínálhatnánk is, nem inná meg, mert még  a pezsgő tabletta is csípi. :-)

- Szereti Fincát. Pl. amikor pár hete, amikor lakodalomban voltunk és már haza készültünk és én beültem az autóba hozzá és Apához, kétségbeesett, hogy az épületben bent alvó Fincát otthagyjuk. Ennek ellenére nyúzza a testvérét. Gyanítom ez bizonyos szinten természetes, de Dádó, ha pl. elmegy Finca mellett, meglöki. :-( Ezért nagyon mérges vagyok rá mindig. Nincs mit tenni, őrülten féltékeny még mindig a Kicsire. Ha kapnak pl. két teljesen egyforma, csak színükben eltérő buborékfújót, közli, hogy Fincáé nagyobb. Nem egyszerű kezelni. Nagyon nem!

- Nagyon szereti, ha szeretjük. Szereti, ha elmondom neki mennyire szeretem, ez minden napos dolog nálunk, sőt néha még kérdezni is szokta. Na és bújós, én pedig imádom ölelni, puszilni. De szeretetet nem csak kapni, adni is szeretet. Elmondja Ő is, hogy szeret... és az nagyon jó!!!! Nagyon tud kedvesekedni, hízelegni. Azt imádtam, amikor egyszer megkérdezte, hogy "Anya, Te miért vagy ilyen jó szagú?". Nem tudtam neki megválaszoli a kérdést. Kisfiam, az Anyukák már csak ilyen jó szagúak szoktak lenni! :-) Számon tartja, hogy kik állnak közel hozzá, ezt sokszor végig is szoktuk sorolni: Anya, Apa, Finca, Éva Mama, Zoli Papa, Ica Mama, Laci Papa, Beus, Dezsi, Pepe, Nóri, Klárika, Gyula, Nomi, Tomi. Nyilván a hozzá legközelebb álló családtagok!
Nagyon nyitott  az új emberekre, azonban csalhatatlanul megérzi, hogy ki az, aki őszinte érdeklődéssel/szeretettel fordul feléje.

- Még mindig nagyon szeret feladatokat kapni, dolgozni. Legyen szó bármilyen házimunkáról is. Van, hogy úgy kel fel reggel, hogy azzal nyaggat, hogy valami fontosat akar csinálni. Ilyenkor adok neki egy porseprűt és hagyom dolgozni. :-) De főleg Éva Mamával és néha Zoli Papával szokott dolgozni.

- Nagyon ragaszkodik az otthonához, nagyon szeret itthon lenni. Ha arról van szó, hogy ide, vagy oda utazunk 1 napra, 4 napra, 1 hétre, nem akar menni. Aztán ha már ott van, akkor jól érzi magát, de nem akar elindulni.

- Egy fiúhoz képest elég nyávogós. Úgy értem, ha valami baj éri, teszem azt lehorzsolja a lábát, akkor sírásba kezd (összehasonlításul: Finca olyankor feláll és annyit mond: "Hoppá.") és üvölt miközben próbáljuk megtisztítani, bekenni a sebet. Kéri, hogy ragasszuk be és aggódik, hogy meg fog-e neki valah is gyógyulni.

- Nem csak aggódós, féltős is. Félti a  dolgainkat. Ez először Sopronban derült ki számomra, amikor a vizes ruháinkat kint hagytam az erkéklyen száradni. Amikor el kezdett fújni a szél aggódott, hogy a szél nem viszi-e el őket. Még lefekvéskor is megkérdezte, hogy ugye behoztam a ruhákat, nem hagytam ott őket. Viharkor is ugyanígy félti például az autónkat, megkérdi, hogy beálltunk-e vele.

- Ehhez képest rendkívül bátor. Nem fél nagy csúszdákon lecsúszni a strandon; nem fél beleugrani a vízbe, még akkor se, ha kicsit bekerül a feje a vízbe; nem fél magasra felmászni; nem fél ingatag kötélpályán végigmneni; biciklivel vagy rolerral száguldani. Szóval ezen a  téren igazi kispasi!

- Olyan téren viszont még mindig igazi  kisgyerek, hogy elképesztő mennyiségben képes nyávogni és hisztizni... HA nincs az, amit ő szeretne. Ilyenkor addig nyávog, amíg az nincs, amit akar. A követekzőket szokta ilyen hisztik közben mondani: "Miért nincs az amit én akarok? Ez a legrosszabb napom eddig!" Ez utóbbin mindig mosolygok, hogy ezt vajon honnan szedte. Mindezt elvisrlni/kezelni sokszor szinte lehetetlen.
Továbbá a szófogadás, hát finoman szólva se erőssége, de nem állítom, hogy ez csak az Ő hibája.

-Egy 4 éves jellemzéséből nem maradhat ki, hogy mit szeret játszani. Bárki, aki ismeri Őt vagy olvassa a blogot, nem fog meglepődni, hogy mindenek felett a vonatokat szereti. :) Sínekből pályát építeni, vonatokat tologatni, irányítani, de még számítógépen is szeret vonatokkal játszani. Szeret legózni, kirakózni, főzni, szerepjátékokat játszani, társasjátékozni, meséket hallgatni és nézni (bár a nézett mesék terén nagyon leszűkült a kör, jelenleg a Mickey Egér játszótere, Diego és Bogyó és Babóca a kedvencek - a klasszikus pl. boszorkányos mrséktől fél. Még mindig. ) gyurmázni, alkotni valamit (bár erre sajnos egyre kevesebb lehetőségünk van, mert Finca mellett kb. a lehetetlen kategória és kettesben szinte sose vagyunk - szándékomban áll ezen változtatni hamarosan) vagy épp tanulni, foglalkoztató könyveket megoldani.

Elég hosszúra nyúlt az írásom, rengeteg dolog van amit írhtanék még Róla, de első körben ezek jutnak az eszembe. Aztán ha jön még később valami kihagyhatatlan (eme késői órán az agyam feltétetelzhetően némiképp kihagy) a sorból, akkor kiegészítem az eddig írottakat.

Hát ilyen a mi Dádónk. Igazán klassz kis pasi!! Ahogy mindig is mondtam neki (és mondom most már Fincának is) ha nem az enyém lenne, irigykednék! Jó az Anyukájának lenni!