3 X 4

Az nem mindig 12.  Jelen esetben azt jelenti, hogy Dádó háromszor ünnepelhette meg a  4. születésnapját.

Már reggel, amikor felébredt szülinapos dalokat hallgattunk és énekeltünk itthon, sőt még táncoltunk is rájuk. Megadva ezzel a nap alap hangulatát. Eszméletlen izgatottan készülődött Dádó aznap az óvodába, hisz készültünk nagyon. Vittünk tortát (szigorúan hűtés nélküli boltit, ahogy kérték a szülői értekezleten) gyertyákkal és más finomságokat, innivalót, hogy megvendégelhesse a kis pajtásait. A régi digitális fényképezőnket beadtam az óvónéniknek, hogy örökítsék meg Dádónk első ovis szülinapját. Így mi is láthattuk, hogy mennyire megbíznak benne az óvónénik, hisz a Fiúnk egymaga szeleteli fel a születésnapi tortáját, ahogy az egy 4 éveshez illik. Kapott apró ajándékokat, amiknek nagyon örült, teljesen feldobva érkezett haza. Természetesen már ebéd után hazahoztuk, hogy minél több időt együtt tölthessünk ezen a nevezetes napon.

Ebéd utáni alvás közben én feldíszítettem a szülinapi buli helyét, a Mamák pedig a konyhában szorgoskodtak; készítették az ünnepi menüt. Így mire a gyerekek felébredtek, már nem volt más dolgunk, csak várni a vendégeket; az Unokatesókat. Akik hamarabb érkeztek a vártnál, így a buli előtt jutott idő egy kis játékra is. Eközben Dádó már rendkívül izgatott volt, nagyon várta az ajándékokat. Amik nem maradtak el. Igyekeztünk a lehető legvonatosabb születésnapot összehozni Neki, a hőn áhított legós vonattal, vonatos könyvvel és persze a vonatos tortával. Ez nem jelenti azt, hogy csak vonatos ajándékokat kapott, hisz kapott még garázst is, amire nagyon vágyott, valamint más meglepetéseket is; pl. egy távirányítós helikoptert és a még számunkra is meglepetés Éva Mama féle quadot. Annyira élvezte a sok becsomagolt ajándék bontását, hogy örülni se volt ideje az ajándékoknak, amint végzett az egyikkel (persze Pepécske segítségével - még mindig elég kicsik ahhoz, hogy ki akarják venni egymás születésnapjából a maguk részét) máris bontotta a másikat.

A nem véletlenül 4 részből álló; mozdonyt, utas-, gyümölcs-, illetve farönk szállító vagonokat tartalmazó vonatos torta igen nagy sikert aratott! Megérte a fáradozást!  A vonatos gyertya tartók, amikre véletlenül bukkantam egy papír írószerben, külön nagy sikert arattak! Dádónknak még a gyertya fújáskor szokásos kívánsága is vonatos volt. Jót mosolyogtunk rajta!

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, látszik az öröm Dádó arcán. De a többi buli kép is elég jól szemlélteti Dádó bulijának a hangulatát!

Miután elköszöntünk a vendégeinktől és Pepécske legnagyobb örömére nagy szeretettel nekik adományoztuk a gumicukrokat szállító vagont későbbi fogyasztásra, Éva Mamánál várta Dádót a már fent említett, felnőttek számára is meglepetést okozó quad. Számomra azért volt meglepetés, mert nem tudtam róla. Éva Mama számára pedig azért, mert a mi 4 évesünk olyan nagy, hogy hiába hirdették a járművet 5-6 éves korig, bizony Dádó hosszú lábainak kényelmetlennek bizonyult a tekerés. Ez semmit se vont le az öröméből, de pár nappal később hosszas megbeszélés után úgy döntöttünk visszaküldjük a kicsinek bizonyuló járművet és kap helyette Dádó egy, a tavalyi születésnapjára kapott biciklijénél egy mérettel nagyobbat. Volt már róla szó, de azt gondoltam ráér majd jövőre, a meglévőn biztonságosabban meg fog tudni tanulni 2 kerekűzni, de majd meglátjuk, hátha szükség lesz már ezen a nyáron is mindkettőre.

Természetesen még aznap, az este folyamán összerakásra került a legnagyobb örömöt okozó legós vonat is. Mit mondjak, igen borsos áron adják, de azt kell mondanom, végül is megértem, tényleg igazán szuper darab!

Ahogy az már minden születésnapján lenni szokott, 20 óra 30 perckor Apával Dádó mellett voltunk és visszagondoltunk a 4 évvel ezelőtti pillanatra, amikor először megláttuk Őt szemtől-szemben és ilyenkor mindig meghallgatjuk az Édes Kisfiam című Cserháti Zsuzsa dalt is, amit hallva mindig könnyekig hatódok, halljam meg bárhol, bármikor is. Azt hiszem sikerült igazán jó hangulatú napot szerveznünk Dádónknak a 4. születésnapján!

A harmadik ünneplésre pedig Laci Papáékkal került sor. Erre az alkalomra is sütöttem Dádónak egy nagyságrendekkel egyszerűbb, de mégiscsak vonatos tortát. Szerencsére ezért is odáig, meg vissza volt Dádó, ahogy a tűzijátékkal se tudott továbbra se betelni, és ahogy azzal a gondolattal se, hogy még mindig az Ő szülinapját ünnepeljük!
Bizony, talán jó is, hogy ennyiszer meg lett ünnepelve, mert egy ilyen kis gyereknek sok idő lehet kivárni, míg eltelik 1 év a következő születésnapjáig. Pedig akkorra már igazi kis barátos zsúrt is tervezek neki, hisz az oviban is lassacskán egyre több igazán jó Kisbarátra lel. (Erről is készülök a napokban beszámolni.) De míg eltelik ez az 1 év, addig őszintén remélem, hogy sikerül olyan programokat szervezni, olyan napokat együtt tölteni, amelyek elfeledtetik Vele az idő számára oly lassú múlását!

Egy kis visszatekintés...