Vannak Apukák, akik nem érdemlik meg, hogy ezen a napon ünnepeljék Őket. Az én gyerekeim nagyon szerencsések, mert nagyon jó, szerető Apukájuk van. Nem mondom, hogy nem fordul elő, hogy nincs türelme hozzájuk, de imádja Őket, a Világon mindennél jobban! Szeret velük lenni; pl. tegnap is délelőtt Fincát vitte el Sziksósfürdőre, Szatymazra kirándulni (míg én itthon pakoltam), délután pedig Dádót a Tisza partra, homokozni, játszani. Mert egyedül két ilyen kicsi gyerekkel azért még neki is nehéz, bármilyen jó Apuka is. Nekem nyilván természetes... ezért vagyok én az anya.
Dádóval kókusz golyót gyúrtunk Neki, mert bár nem süteményes a kókusz golyót azért szereti.
Na és rajzoltunk is neki. No persze csak a saját tehetségéhez mérten mindkét gyerek. Dádó próbálta leutánozni amit én rajzoltam, így születtek ezek a rajzok, amik valójában Dádónk első felismerhető rajz kezdeményei. Majd rágyúrunk még nyáron a dologra. De már ettől is boldog volt, én pedig bíztattam, dicsértem.
Hát így köszöntöttük mi ma Apát!
Én pedig ezúton is puszilom az enyémet, mert én is mázlista gyerek vagyok, nem csak Anyukából, de Apukából is igen csak jót kaptam!
 |
| a házikó Mazsola és Tádé tök házikójának simán elmegy :) |
 |
| Finca "kiszínezte" a Dádó által rendelt és általam megrajzolt szívet |
Én pedig ezúton is puszilom az enyémet, mert én is mázlista gyerek vagyok, nem csak Anyukából, de Apukából is igen csak jót kaptam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése