Történelmi pillanat következett be kis családunk életében; Dádó szünet nélkül a 3. hetet kezdte el az óvodában. Bízom benne, hogy nem csak elkezdte a hetet... Nagyon élvezi az óvodát, lubickol az óvodás létben, mint hal a vízben. Új élmények, impulzusok érik nap mint nap. Hazaérve pedig örül nekünk, örül Fincának, a játékainak, az itthonlétnek. Sőt mit több, az óvodás lét nem csak Rá van jó hatással, hanem mindannyiunkra... Bár nap közben hiányzik nekünk (ezt látom Fincán is) mégis is jó érzés, hogy több időm van a Lánykánkkal is foglalkozni, igényli is, hisz egyre jobban nyílik a kis értelme. Ráadásul nincs lépten-nyomon nyúzásnak kitéve, nyugodtan felfedezheti a lakásban az Őt érdeklő dolgokat. Mindezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy jó itthon Dádó nélkül, mert erről szó sincs. Még mindig fura, ha belegondolok abba, hogy nem tudok minden Vele történt dologról a legapróbb részletekig. Mindig nagyot dobban a szívem, amikor meglátom a csoportban játszani a többiek között és amikor meglát, majd felderül a kis arca és repül a karjaimba. Itthon pedig örömmel vetem bele magam a Vele való játékba és ezt biztos érzi Ő is!
Nemrég még arról számoltam be milyen nehéz szívvel engedtem óvodába Dádót januárban, mégis úgy érzem kiegyensúlyozottabak vagyunk mindannyian mint az elmúlt pár hónapban bármikor és nem csak azért mert nem vagyunk nyűgösek a folyamatos betegeskedéstől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése