3 ráccsal kevesebb

És nem akaroooom! (Tudom, hogy nem szabályos és-sel mondatot kezdeni. De miért nem? Én szeretek és-sel mondatot kezdeni!)

Tisztában voltam vele, hogy hamarosan eljön ez az idő, hogy az egyik barátnőm által csak Pókasszonynak elnevezett Lányunk számára már a rácsos kiságy se jelenthet akadályt. Eddig, ha úgy tetszik bíztunk a szerencsénkben, hogy ha rá is jön hogyan tudja leküzdeni a rácsok jelentette akadályt, nem lesz baja. Aztán amikor ma az ebéd utáni alvásból ébredve már nem bírta tovább elviselni a Kisasszony, hogy még nem lett szabadon engedve, Apa épp időben lépett közbe, hogy megelőzzön egy csúnya rácsos ágyból való kiesést. Nos, ekkor megszületett a  döntés, miszerint nem kockáztatunk tovább, örülünk, hogy eddig megúsztuk baleset nélkül; a rácsok sorából kiemeljük a 3 mozdíthatót, jobb mint a bukta alapon. Viszont ez azt jelenti, hogy innentől kezdve a Kisasszony számára szabad a gazda. Illetve szabad a garázdálkodás. Ami azt jelenti, hogy nincs reggelente még 5 perc (és még 5 perc) pihenőm miután a babaörző hangszóróján keresztül meghallom az ébren lévő Finca gagyogását, majd nyávogását, amiben jelzi, hogy Hé, Ősök ébresztő! és követeli a szabadon bocsátását, de AZONNAL!

Velem ellentétben Fincácskánk rendkívül örült az átalakult ágyikónak, teljesen feldobódott tőle, nem akart este elaludni. Először táncparkettenek, majd  trambulinnak, végül szorítónak használta a kiságyat (ágy egyik végéből másikba fut - ütközik - kacag). Persze közben élvezte a bújócskázást is; kidobta a cumit, jött (volna) ki érte... és egy csomó más huncutságot talált ki, csak ne kelljen aludnia. Úgy viszont nehéz álomba simizni egy gyereket, ha folyton felpattan, kacag, huncutkodik. Hiába kértem és próbáltam alvásra bírni, nem ment. Se kedvesen, se erélyesebben. Ilyenkor máskor hagytam egyedül a kiságyában, hadd panaszkodjon és fáradjon ki. Most ugye ennek értelme nem lett volna. Végül visszatettem a rácsokat, elkezdtem énekelni neki, mire végre megadta magát... elfáradt. De azért még így is jó sokáig "tűrte" hogy simogassam és énekeljek neki.
Egyébként is egyre később alszik már el egy ideje. Nem tudom ez a hőségnek, vagy a fogzásnak köszönhető, de ma is 10 óra magasságában sikerült álomba szenderülnie.  Na és ettől kész vagyok! Már azt is nehezen viselem, hogy Dádó rendkívül későn alszik el, de lassan-lassan már megszoktam. De még  egy későn fekvő gyerek és vége minden "szabad" időmnek, amit magamra fordíthatok.
Nyilvánvalóan az én hibám, hogy nem tanítottam meg őket már kicsikként is egyedül elaludni. De hiába olvastam ezer féle szakirodalmat, ötletet, praktikát, felsültem minddel; nem voltam elég kitartó, kemény és következetes. Most főhetek a levemben (szó szerint, mivel van vagy 30 fok  a lakásban) és találhatok ki valami megoldást. Segítséééééég!!!!