Balaton - Végre

Szégyenletesen nagy késéssel, de a rend kedvéért mindenképpen beszámolok azért a nyaralásunkról.

Úton a Balatonra

Tények: A nyár legforróbb hetét sikerült kifognunk. Ami egyrészt már járt nekünk, mert egymás után már háromszor nyaraltunk úgy a Balatonnál, hogy pocsék, esős időnk volt. Másrészt hőség riadóban nyaralni egy kisbabával nem a legideálisabb. De a hőségnél sokkal jobban zavart minket a rengeteg szúnyog. Sötétedés után egyszerűen lehetetlen volt kimenni az utcára és hiába figyeltünk az ajtó becsukására, bejöttek a lakásba a mocskok és szanaszét csipkedtek minket.


Finca a legjobban azt élvezte, ahogy a strandon a füvet tépkedhette. Rendületlenül gyomlált, így meg is jegyeztem, hogy lehet, hogy megkeressük a boglári önkormányzatot egy kis munka díjat kérvényezve, hisz jókora szakaszon sikerült kigyomlálni a strand füvét.

Kertészlány a vízparton

Dádó a pancsoláson kívül a homokozást élvezte a legjobban. Apával napokig ültek a röplabda pálya mindenféle árnyékoktól mentes forró homokjában, mire rájöttek, hogy a strandnak, klassz, homokozós (!) játszótere van.

Dádónak rengeteg szórakozásban volt része:

 pancsolt

homokozott (balatonlellei kép)

trambulinozott

gokartozott

halat fogott

vízibiciklizett (eziránt nagyon lelkes volt mindaddig míg fel nem ültünk rá)

vízbe csúszdázott

hajókat nézett (volt amelyikre fel is szállt).

Itthon Dádó fel is sorolta mennyiféle hajót, vízi közlekedési eszközt is látott:

 vízibicikli, csónak, katamarán, jacht, vitorlás és szörp (ahogy Zoli Papáéknak mesélte itthon).
Természetesen az utolsónál a szörfre gondolt.

Még sose voltunk az átalakított balatonlellei strandon, de mivel Dádó annyira szeretett homokozni, mindenképp szerettem volna, ha kipróbáljuk azt a strandot is. Amit tényleg nagyszerűen kialakítottak és valódi tengerparti feelinget varázsoltak a magyar tenger partjára. De szinte élvezhetetlen volt az egy négyzet méterre eső emberek számától. Így bármennyire is tetszett, a nyaralás további részében maradtunk a jól bevált, árnyékos, tágas boglári strandunkon.

Dádó aranyosan mindig azt mondta mikor mentünk vissza a szállásunkra, hogy megyünk a repülőhelyünkre. Merthogy a szállásból a repülésre asszociált.

meggyleves evés után - a repülőhelyünkön

Finca pancsi - a repülőhelyünkön

Szokásunktól eltérően nem kirándultunk semerre, hiszen a nagy hőségben a legkevésbé se vágytunk rá, a vízparton viszont elviselhető volt  a forróság. Ráadásul valószínűleg senki se élvezte volna, a gyerekek még nem élvezték volna és az emiatt kialakuló nyűgösség és esetleges hiszti miatt mi, felnőttek se.

Én a gyerekekkel

Utolsó nap nagyon fújt a szél: Az egyértelmű volt, hogy nem lehet rendesen strandolni, Dádót vízbe vinni semmiképpen, hisz óriásik voltak a hullámok. Én viszont imádom őket. De  a partra le se jutottunk, mert úton oda nagy felfordulásba botlottunk. A magyar mese csatorna országjáró körútján épp Balatonboglárra érkezett a Varázslatos iskolabusszal;rengeteg ügyességi játékkal, kicsiknek és nagyoknak való játékokkal és szórakozási lehetőséggel. természetes volt, hogy Dádó mozdulni se akart onnan, így gyerekek közt töltöttük az utolsó strandolásra szánt délelőttünket, ahol hol Dádó boldogságtól sugárzó, hol a tehetetlenségtől* szomorú kis arcában gyönyörködtünk.
*bizony, a sort végig kell állni és bizony, van, hogy a másik gyerek nem adja oda azt  a játékot, amit éppen Ő is kiszemelt magának.

Összességében nagyon jól sikerült nyaralásunk volt az idén is.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Éva Mamával együtt nyaraltunk. Neki köszönhetően valóban pihenésről  IS szólt  a nyaralás. Ami miatt viszont nem teszek fel Róla nyaralós képeket, az az, hogy valahogy csak strandolós képek készültek Vele (tekintve, hogy a hőségben a kizárólagos programunk a strandolás volt) és nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni Őt.