Itt van az ősz

"Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét."

Mennyire szép még a hangzása is ezeknek a  szavaknak együtt:  "S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét." Nagyon szeretem ezt a Petőfi Sándor verset! Már kisgyerekként is szerettem, de nekem mégis mindig az a reggel fog róla eszembe jutni, amikor Dádóval először bandukoltunk kettesben az óvodába az első napján. Igazi szép, őszi reggel volt; felszálló köddel, harmatos fűvel, varázslatos színeket létrehozó napsütéssel... és akkor mondtam el először Dádónak ezeket a sorokat és azután is még sokszor. 

De idén eddig még nem jutott eszembe, hiszen szokatlanul hosszú indián nyárban volt részünk. A szeptember nyáriasabb, melegebb volt mint a július. 

Még október elején is nehéz volt hangolódni az őszre, pedig szedtünk szép színes leveleket; gyűjtöttünk gesztenyét, makkot, mogyorót, diót, tobozt, csipkebogyót; Dádóval készítettünk a szobájuk ablakára szép őszi dekorációt; olvastuk Marék Veronika Kipp-Kopp meséit, bújtuk az Őszi böngészőt, beszéltünk az évszakok változásáról. Mégse kerültem őszi hangulatba. Egészen pár nappal ezelőttig. Éles váltás következett be az időjárásban és éjjelente már mínusz  fokok is előfordulnak. Előkerültek a szekrényekből a meleg ruhák.

Itt van az ősz, itt van újra...