Bizony, bizony!
A mi nagy fiúnk immár középső csoportos óvodás. Aminek rendkívül örült, mert innentől kezdve Ő is lehet napos és segíthet teríteni az asztalt ebéd előtt, (Még mindig dolgos a mi nagy fiúnk!) mehet egy csomó olyan programra amikből a kiscsoportosok kimaradnak; pl. színház látogatás. Szóval nagy változás egy 4 éves életében ez az előrelépés.
Reggel nem is kellett látnom az óvodában a sok éppen beszokó kiscsoportos anyukáját, már itthon óhatatlanul eszembejutott az 1 évvel ezelőtti hűvös reggel, amikor izgatottan készültünk Dádó életének első óvodás napjára. Na és ezen a ponton döbbentem le, hogy mekkorát változott velünk azóta a Világ, hiszen idén nyáron kimaradt az izgatott készülődés, az óvoda kezdéshez szükséges dolgok közös vásárlása, épp, hogy csak megemlítettük néha az ovit az alatt a kb. 2 hónap alatt, míg Dádó nem járt oviba. Mégis reggel flottul ment minden. Szerencsére! Nem is hiányoltam az izgalmakat, tudom, hogy még egyszer átélhetem ezt Fincával, aztán majd újra izgulhatok, ha kezdődik Dádónak az iskola, aztán, ha majd kezdődik Fincának az iskola, és így tovább, és így tovább...
(A tavaly ilyenkor készült képet visszanézve, még az arcocskáján is látszik, hogy már nem az a megszeppent kisfiú indult ma reggel oviba, aki tavaly, hanem, vagányan vigyorog a fényképezőbe.)
 |
| ma reggel, óvodába indulás előtt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése