Ottalvósdi

Nem megy ez nekünk! Többesszámban nem megy! Mert ez nem az  a típusú többesszám, amit a gyerekükkel magukat egynek érző anyák használnak, mint például, hogy: "Szobatiszták lettünk." (Tényleg? Ennek igazán örülök anyuka, épp itt volt az ideje, gratulálok!) Ez olyan többesszám, hogy se Dádónak, se nekem nem megy...

Hogy miről van szó? Arról, hogy még soha, egy éjszakát se  töltöttünk egymástól külön a 4 éves Fiúnkkal. Nyilván ennek meg van a maga praktikus oka is, miszerint annyira egymás hegyén-hátán élünk a Nagyikkal, hogy hát minek, lehet együtt velük ameddig csak akar, tud itthon aludni nyugodtan. De most megpróbáltuk, hogy mi lenne, ha Dádó ott aludna Éva Mamánál, hiszen imádja a Mamát és imád nála lenni, ha egy nap nincs ott, máris megy a nyavalygás miatta.

Az első próbánál tusolásig jutottak el a Mamával. Mindeközben én itthon Fincát fektettem le és közben hülyébbnél hülyébb gondolatok támadtak a bennem, holott tudtam, hogy ha nem itthon, hát sehol máshol sincs jobb helyen a Fiam, mint Éva Mamánál. De nyilván nem is erről volt szó, nem a biztonságát féltettem,  hiszen csak két ház választott volna el minket az éjszaka alatt, bármikor egy szempillantás alatt nála lehettem volna, egyszerűen állati fura érzés volt, hogy már alvás idő volt és nem volt itt velünk. Nagy fiú már, más gyerek ilyenkor már rendszeresen a Nagyszüleinél alszik, mégis olyan nehéz volt elfogadnom. Nyilván neki ebből semmit se mondtam, nem éreztettem vele és nem tudom, hogy Ő ezt mégis megérezhette-e, de nem aludt a Mamánál, haza akart jönni. 

A második próbálkozás se járt sikerrel, pedig akkor már odáig jutottunk, hogy úgy hagytam ott Éva Mamánál, hogy boldog izgatottsággal feküdt az ágyban, mesét nézett és jó éjt puszival köszöntem el tőle. Azt hittem menni fog a dolog, már én is jobban  rendeztem le magamban a dolgot. Elég sok idő telt el a hazajövetelem óta, amikor is hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Jobban mondva valakik, mert Éva Mama volt az Dádóval, aki amikor meglátott, a nyakamba ugrott, olyan boldog volt, hogy itthon volt végre. Nem tagadom, jó érzés volt, hogy ennyire ragaszkodik hozzánk, az otthonához.

Mégse értem, hiszen TÉNYLEG nagyon szeret Éva Mamánál lenni, nem tudom, hogy Dádó számára az ott alvás mennyiben más, mint a többi ottléte, de ezek szerint más. Megbeszéltük, hogy egyelőre jegeljük a témát, nem is említjük neki, mert bár az eddigi két alkalommal is megkérdeztük Dádót, hogy szeretne-e ott aludni és Ő mondott igent, most megvárjuk, míg Ő kéri, hogy ott aludjon, kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el számára az első otthonán kívül alvás ideje....