Hurrá nyaraltunk!

JÖN! JÖN! JÖN!

... nem sokára szöveggel is. :)

Méghozzá nem is akárhol nyaraltunk! Ott ahol 2 éve, amikor Dádó 2 éves volt és Finca már a pocakomban volt (szentimentális énem rendkívül boldog volt, hogy immár Finca is láthatta ezt a helyet), egy varázslatos kis szigeten, a horvátországi Brac-on, még pontosabban egy olyan kis településen, amit az első pillanatban a szívünkbe zártunk: Sutivan-ban.

aEzúttal úgy döntöttünk éjjel utazunk, jobb  béke alapon, abban reménykedve, hogy így a nagyjából 10 órás autó út nagy részét végigalusszák a gyerekek. Ete 11 körül indultuk itthonról, addig ében voltak, ehhez képest azért nem ment simán az elalvásuk. Egy őrületes hisztit leszámítva, (amikor is a határnál meg kellett állnunk és erre Finca megébredt, de a tudata még nem volt ébren, a határtól való következő megállási lehetőségig 20km-en át üvöltött, aztán nagy nehezen megnyugtattuk és aludt tovább) aztán végig aludták az utat és így nem is tűnt olyan hosszúnak tengerig vezető út, kivéve gondolom Apát, mert bár én is ébren voltam vele végig, de neki figyelni kellett a vezetésre.

Dádónk igazi pasiként terpeszkedett alvás közben, Fincánk ezt nem bánta, álmában is fogta a tesója kezét! ♥ 

Splitben a komp kikötőben és a kompon

Az első napok nagy csobbanásai. Fincát egyáltalán nem zavarta a sós víz, vízicsibe mivoltához hűen Ő csak élvezet, hogy pancsolhat, míg Dádó, bár már találkozott a tengerrel, az első nap után azt mondta Ő ugyan nem fürdik többet. Persze ez nem tatott sokáig, mert már másnap alig várta, hogy a habokba vethesse magát!

Finca és tenger első NAGY találkozása=szerelem! :)

szárítkozás a parton

 mert néha azért pihentek is, Dádó rendkívül élvezet a könyvet, 

amit még tavaly vettem és direkt tengerparti utazásra várva tartogattam a tarsolyomban 

Finca persze csak akkor volt nyugton, ha evésről vagy ivásról volt szó

kilátás a teraszunkról: reggel-délben-este

ahol valójában csak evés és alvás időben tartózkodtunk

mert amikor csak lehetett a vízparton vagy a vízben voltunk

sokszor naplementéig maradtunk a parton 

és Fincát még akkor is csak hisztivel lehetett kiimádkozni a vízből

 sok vidámságot okozott a parton ülve a parthoz verődő hullámok által keletkezett hullám fürdő is

Dádó nagy kagyló gyűjtésbe kezdett, csak úgy ragyogott az arcocskája,
amikor Apa egy-egy merülés után újabb kagylóval közeledett felé

a gyűjteményből csak 5 db vásárolt, a többit Apa hozta fel a vízből

A sziget keleti felén idén megtaláltuk a hőn áhított homokos partot, ahova igazán kalandos út vezet, de végül többet nem mentünk vissza, mert bár csodálatos volt maga a  hely, de sajnos csak gyerekeknek élvezhető igazán (ellenben az összes többivel, ami mindannyiunk számára megfelelő), mert a bójákon túl lehetett csak úszni, a gyerekeknek pedig nem volt idejük vízbe merülni se, mert folyton építkeztek a parton a homokból, így mi is csak a partról élvezhettük aznap délelőtt a strandolást.

Idén is megnéztük Supetar központját/kikötőjét. Ezúttal még világosban érkeztünk és rögtön megállapítottuk, hogy naplemente után azért még hangulatosabb a hely.

Dádónk persze élvezettel nézte  a kikötő és az útnak induló kompokat, 

valamint ovis pálmafaként először fényképeztem igazi pálmafával együtt

Idén a szigetnek másik részét jártuk be, mint 2 éve, kimaradt Bol és a déli rész, most Milnát néztük meg és út közben ledöbbenve tapasztaltuk, hogy ennek a kicsi szigetnek milyen sok arca van és mind mennyire csodálatos!

Láttunk sok, a szigetre oly jellemző oliva ligetet, 

valamint a szomorúan szépséges tájat, az egy hónappal azelőtti erdőt űz maradványaival

Hogyan máshogy is lehetett volna, az utolsó nap találtuk meg a számunkra legideálisabb partot, egy gyöngyszemet, a kristály tisztánál is kristály tisztább vízzel!

Finca balerinánk  a mai napon még élvezhette a vízben pörgés művészetét, piruettzett megállás nélkül.

Emellett a legtutibb szórakozása az volt, hogy a partról beszaladt a vízbe, addig míg már alig ért le a lába és akkor belevettet magát a vízbe, majd kis pancsolás után  kievickélt a partra és kezdte az egész mókát elölről, végtelenítve, egymás után 20X-30X. :)

(mindkét műveletet mozgófilmen is megörökítettem az utókor számára)

Valahogy megérezhették, hogy ez az utolsó napunk a tenegren, mert még addig se értek rá megállni, mint máskor, futottak még  építkezés, víz hordás közben is.

Búcsú a szívükhöz nőtt kis falunktól (ahova csak sötétedés után jutottunk be, hisz ahogy már említettem, sokszor naplementéig fürödtünk (így nem is készült róla annyi kép mint 2 éve.

A kompozás hazafelé is nagy élmény volt, annak ellenére, hogy amire szerettünk volna, nem fértünk fel, így maradt még időnk1 óra sétálásra Supetar kikötőjében, pedig már nagyon indultunk volna haza, hisz hosszú út álltt még előttünk.

Az autóút hazafelé nappal sokkal nehézkesebb volt, főleg mert a DVD lejátszónk nem játszotta be a kárytáról a meséket, a laptop pedig érintkezés hibás lett, tehát csak ideig-óráig foglalalta le a gyerekeket a mesenézés (csakis Mickey Mouse Clubhouse - az egyetlen mese, amit Finca megnéz, ezért viszont rajong), úgyhogy maradt az éneklés, beszélgetés, alvás az nem (kb. fél (!!!!) óra), ugyan minek, Dádónál az alagút számolás (nem emlékszem már, de talán 15-nél több olyan alagutat számoltunk meg, ami hosszabban tartott, mint míg 5-ig elszámoltunk) Fincát pedig (Mily meglepő!)evéssel lehetelt a legjobban lefoglalni, a csemegeuborka volt az adu ász! :-)

Összességében igazán fantasztikus nyaralásban volt részünk, amikor is még nekünk szülőknek is volt lehetőségünk pihenni! Rég aludtam annyit mint ez alatt a majdnem10nap alatt!!! Sokat köszönhetünk Éva Mamának, aki azt se tudta hol keresse kedvünket, mivel tehetné még szebbé a nyaralásunkat! Remélem lesz rá módunk, hogy viszonozhassunk mindezt neki!!!!!