Azt se tudom hol kezdjem el a Róla való írást, olyan rég nem írtam a szokásairól,a fejlődéséről, a mindennapjairól.
De, hogy kapcsolódjak a címhez, azt hiszem a huncutságokkal kezdem. A Csaj egy igazi kis bestia! Olyan dolgokat produkál egyfolytában, amik újak számunkra, hiába volt már egyszer 1,5 évesünk Dádó személyében. Eszméletlen mozgékony, alig bír megmaradni a fenekén pár percre. Örökös mozgásban kell lennie! Ez végülis még nem is furcsa egy ilyen korú kisgyerektől, de az, hogy nem csak vízszintes, hanem függőleges irányban is csúcsokra tör, az szinte őrületbeejtő. Mert az egy dolog, hogy réges-rég felmászik az ülőgarnitúrára és ott ugrál (olykor puffan is nagyot az ülőgarnitúra előtti szőnyegen - Ó, jaj!) de, hogy neki nem okoz gondot felmászni az étkező asztalnál lévő székekre és onnan az étkező asztal tetejére, az már sok. Az is sok, hogy kedvenc tartózkodási helye a TV-t védeni hivatott dohányzó asztal teteje. De, hogy mennyire szereti a magaslati levegőt és mennyire nincs benne félelem érzet, arra példa lehet az is, hogy feláll a csúszda tetején (nyilván ezt Dádótól látta) és huncutul néz rám és mondja, hogy "Aja"! Hogy nézzem Őt milyen ügyes. Pedig én ezt nem akarom nézni, mert látni is rossz.
Továbbá egyszerűen olyan dolgokkal tud előállni, amik Dádóval anno kimaradtak az életünkből, vagy méginkább olyanokkal, amik nekem eszembe se jutnának. Kezdve a filctoll szopogatástól, szappan kóstolástól, festékkel/popsi krémmel/hintőporral szőnyeg összekenésen át a WC csészében való pancsikolásig. Igen, az utolsóként említett akció hallatán jöttem rá a szomszéd szobában állva, hogy az akkor kb. 17 hónapos lányunk ki tudja nyitni a kilincsek használatával az ajtókat. De ajtó/fiókok nyitogatásban egyébként is nagyon jó. Na és ha már nyitott ajtókra lel, előszeretettel dobál ki mindent a szekrényekből, rendkívül örülve magának. Hozzá képest egy tornádó kutyafüle, olyat képes alkotni a mi szélvész kisasszonyunk pillanatok alatt! A Dádó baba korában megvásárolt, de szükségtelen, így fel nem szerelt ajtókra használt szuperzárat is használatba kellett vennünk, mivel nem akartuk, hogy a hűtőnk mélyhűtő része, illetve annak tartalma tönkremenjen.
Továbbá egyszerűen olyan dolgokkal tud előállni, amik Dádóval anno kimaradtak az életünkből, vagy méginkább olyanokkal, amik nekem eszembe se jutnának. Kezdve a filctoll szopogatástól, szappan kóstolástól, festékkel/popsi krémmel/hintőporral szőnyeg összekenésen át a WC csészében való pancsikolásig. Igen, az utolsóként említett akció hallatán jöttem rá a szomszéd szobában állva, hogy az akkor kb. 17 hónapos lányunk ki tudja nyitni a kilincsek használatával az ajtókat. De ajtó/fiókok nyitogatásban egyébként is nagyon jó. Na és ha már nyitott ajtókra lel, előszeretettel dobál ki mindent a szekrényekből, rendkívül örülve magának. Hozzá képest egy tornádó kutyafüle, olyat képes alkotni a mi szélvész kisasszonyunk pillanatok alatt! A Dádó baba korában megvásárolt, de szükségtelen, így fel nem szerelt ajtókra használt szuperzárat is használatba kellett vennünk, mivel nem akartuk, hogy a hűtőnk mélyhűtő része, illetve annak tartalma tönkremenjen.
De Fincával új értelmet adtak számomra a pelenkákon lévő, Dádó pelenkás korában csak dísznek tartott állat figurák is. Mert Őmozgékonyságát csak úgy lehet tisztába tenni, ha megmutatom neki milyen pelenka lesz rajta, és akkor Ő előszerettél mondja, hogy vau-vau, pipi, miau, búú és társaik, majd figyelemmel követi, ahogy a kedves kis állatok a pelenkával együtt rákerülnek.
Tényleg hihetetlen mozgékony, már csak elvétve fordul elő, hogy megmaradjon a babakocsiban. Konkrétan nem lehet vele elindulni babakocsival sétálni a környéken. Ha kicsit messzebb akad dolgunk, akkor inkább biciklivel megyünk, mert biciklizni azt legalább szeret. De ha csak levegőzés a cél (természetesen imád kint lenni), akkor bizony Fincánk inkább motorozik. Már több hete száguldozik kismotoron. Nem, nem túlzás, hogy a motor és a száguld szavakat egy mondatba teszem. Nála nem. Ő nem egyszerűen hajtja, hanem száguldozik vele, úgy, hogy alig tudom utolérni. A Lányom. Mikor a Fiammal gyakorlatilag kimaradt az egész motorozás (pedig lett neki véve 3 különböző darab is), mert sose szeretett ráülni de, ha rá is ült, egyszerűen nem érzett rá az ízére. De nem csak motorozásban gyors a Csaj, hanem futásban is. Tényleg kapkodnom kell a lábam, hogy utol tudjam érni a Kisasszonyt, ha egyszer nekilódul. Na és, ha nekilódul, sokszor el is esik. De legtöbbször elintézi egy "Hoppá!"-val a dolgot, feláll és megy tovább... és ezeket az eséseket egyszerűen kivédeni se lehet, mert húzza el a kis kezét a kezemből, mert ő egyedül akar menni. (De azért, ha kérem a kezét, legtöbbször még ideadja.)
A vízben létet imádja. Legyen szó itthoni kádban pancsolásról, kerti vagy uszodai medencés vizes mókáról. Meg se kottyan neki, hogy az arcába megy a víz. Azt kell mondanom edzésben tartja a Bátyja, ebből a szempontból is.
Bevallom, imádom, hogy ilyen belevaló kis vagány a Lányunk. Mondhatnám, hogy 10 fiú veszett el benne, de az az igazság, hogy meg van az Ő kevésbé vadóc, sokkal lágyabb másik oldala is, ami meg hihetetlen csajos. Ha talál egy hajcsatot, hajgumit, hajráfot, máris tenné hajába és mondja, hogy "Szép, dísz." vagy épp elkéri a nyakamban lévő nyakláncot, vagy kéri, hogy tegyem fel a csuklójára Dádó Thomasos óráját. Imád öltözködni, a cipőket húzza fel a lábára és persze nem csak a sajátját, a mieinket is próbálgatja. Ez tuti, hogy a génekben van benne, Dádó ilyet se csinált soha. Sőt, ennyi idősen irtó nagy hisztivel tudtunk csak cipőt próbálni neki a boltokban és legtöbbször új cipőt/ruhadarabot nem is volt hajlandó elviselni magán.
Na és ha már csajos oldal... Félelmetes, hogy már imádja a pasikat! (Már? Már tavaly a Balatonon, fél éves korában meggyőződtem erről.) Hihetetlen mód bírja magát kelletni, huncutul nézni a társadalom felnőtt hímnemű tagjaira. Mert a nőneműekkel különösebben nem foglalkozik. A játszótéren is az apukák vonzzák Őt, az anyukák hidegen hagyják. Mi lesz velünk kérem szépen, ha felnő ez a Lány?
De ott tartottam, hogy Finca öltözne. EGYEDÜL.
Ahogy enni is csak egyedül hajlandó már. Jó pár hete nem lehet már Őt etetni. Ami nem is lenne baj, mert végülis tud már enni szépen egyedül kanállal is (igaz nem tisztán), de az az igazság, hogy imád disznólkodni az étellel, összekeverni őket, kézzel fogdosni, ne adj' Isten szétdobálni. Persze ilyenkor elveszem tőle az ételt, mert az étel nem játék, de amit egy-egy étkezés után takarítok utána! Őt magát, (ha jó idő van, akkor félmeztelenül eszik és egyszerűen benyomom a tus alá) az etetőszékét, a környezetét. viszont megbocsátom neki, mert cserébe mindent megeszik, nem finnyáskodik.
Apropó! Bal kézzel eszik, ahogy rajzolni is bal kézzel rajzol. Bárhol és bármikor talál egy íróeszközt, közli velem, hogy "Aja, papír!" és már indulhat is a művészkedés. Bal kézzel! Na de ha már a rajzolásról esik szó, akkor meg kell említenem a kedvenc foglalatosságait, játékait. Mindenek előtt mindenhova felmászni szeret a legjobban, de erről már esett szó. Aztán a következő kedvencei a könyvek. Imádja őket lapozni. A nagyobbaknak szóló rendes lapos könyveket is, nem tépi szét őket. Viszont azt nem igen engedi még, hogy rendesen meséljek neki belőlük, mert oda lapoz, ahova neki kedve tartja. Ugyanis rendkívül erős akarattal rendelkezik a kisebbünk. IS! Lesz nálunk nemulass úgy pár év múlva! De vissza a játékokhoz. Nagyon szeret kirakózni, nagyjából 17 hónaposan kapott rá az ízükre; a névnapjára kapott 9-10 darabos képeket a helyükre rakós kirakókat pár nap alatt képes volt tökéletesen megtanulni és ekkor végre a régi kirakók darabjait se csak eldobálta már, hanem rendeltetésszerűen használja őket. Nagyon szereti a labdákat, egyre ügyesebben dobja őket, de ha rúgni kell a bőrt, abban is helyt áll, sőt, akár egy teniszlabda méretű labdát is képes tökéletesen eltalálni. Szeret építkezni is, már dupló kockával, tökéletesen egymásra tudja illeszteni ezeket a kisebb méretű kockákat is. Szerepjátékozni is szoktunk, de ezek még nem kötik le hosszabb ideig a figyelmét. Főzünk, babázunk, egy darabig élvezi, ha együtt játszunk, de egyedül nem igen kezd ilyen típusú játékokba. Bááár... pont ma figyeltem meg azt, hogy amit délután játszottunk Dádóval, hogy utasokat vett fel a busz és szállította őket, azt egyedül is eljátszotta, míg én készültem elő az esti fürdéshez. Igaz én ezen cseppet se csodálkozok, hiszen mint minden gyerek, Finca nagyon jó utánzásban. Amit mi, de főleg amit Dádó csinál, azt neki is kell. Telefonálni például nagyon szeret, iszonyatosan jópofa, ahogy tartja a füléhez a telefont, mászkál fel-le a szobában és közben mondogatja, hogy "Jó, jó, jó." Zabálnivaló! Ami a beszédet illeti, szinte már minden szót ismétel utánunk, hoszabbakat is és szerintem nagyon szépen ejti ki őket, kívülálló számára is felismerhető a legtöbb kimondott szava. Lassan már nem is fogom tudni írni a babanaplójába, hogy mik az új szavai, annyi újat épít be nap, mit nap a beszéd szótárába is. Arról nemrég írtam, hogy mondókázni is mondókázunk már, mondja velem a szavakat és pl. a Hinta-palintának még a dallamát is nagyjából eltalálja. Khm, talán még jobban is mint Dádónk. De azt is imádom, hogy amikor nyűge van, jön és sírós hangon kántálja, hogy "Mi a baj?" (Valószínűleg jó sokat hallhatta már a mondatot tőlünk!) De kétségtelenül működik a dolog, mert annyira aranyos, ahogy ezt mondja, hogy az ember egyből felveszi és megpróbálja Őt megvigasztalni/kiengesztelni/jókedvre deríteni. Azért természetesen (és szerencsére) a baba halandzsa nyelv is megmaradt még nála. Imádom, ahogy teljesen komoly arcocskával, kis kezét feltartva magyaráz és rendkívül komolyan veszi magát, a mondandóját és meg van róla győződve, hogy úgy beszél mint mi, nagyok és én értem amit Ő mond.
Tényleg hihetetlen mozgékony, már csak elvétve fordul elő, hogy megmaradjon a babakocsiban. Konkrétan nem lehet vele elindulni babakocsival sétálni a környéken. Ha kicsit messzebb akad dolgunk, akkor inkább biciklivel megyünk, mert biciklizni azt legalább szeret. De ha csak levegőzés a cél (természetesen imád kint lenni), akkor bizony Fincánk inkább motorozik. Már több hete száguldozik kismotoron. Nem, nem túlzás, hogy a motor és a száguld szavakat egy mondatba teszem. Nála nem. Ő nem egyszerűen hajtja, hanem száguldozik vele, úgy, hogy alig tudom utolérni. A Lányom. Mikor a Fiammal gyakorlatilag kimaradt az egész motorozás (pedig lett neki véve 3 különböző darab is), mert sose szeretett ráülni de, ha rá is ült, egyszerűen nem érzett rá az ízére. De nem csak motorozásban gyors a Csaj, hanem futásban is. Tényleg kapkodnom kell a lábam, hogy utol tudjam érni a Kisasszonyt, ha egyszer nekilódul. Na és, ha nekilódul, sokszor el is esik. De legtöbbször elintézi egy "Hoppá!"-val a dolgot, feláll és megy tovább... és ezeket az eséseket egyszerűen kivédeni se lehet, mert húzza el a kis kezét a kezemből, mert ő egyedül akar menni. (De azért, ha kérem a kezét, legtöbbször még ideadja.)
A vízben létet imádja. Legyen szó itthoni kádban pancsolásról, kerti vagy uszodai medencés vizes mókáról. Meg se kottyan neki, hogy az arcába megy a víz. Azt kell mondanom edzésben tartja a Bátyja, ebből a szempontból is.
Bevallom, imádom, hogy ilyen belevaló kis vagány a Lányunk. Mondhatnám, hogy 10 fiú veszett el benne, de az az igazság, hogy meg van az Ő kevésbé vadóc, sokkal lágyabb másik oldala is, ami meg hihetetlen csajos. Ha talál egy hajcsatot, hajgumit, hajráfot, máris tenné hajába és mondja, hogy "Szép, dísz." vagy épp elkéri a nyakamban lévő nyakláncot, vagy kéri, hogy tegyem fel a csuklójára Dádó Thomasos óráját. Imád öltözködni, a cipőket húzza fel a lábára és persze nem csak a sajátját, a mieinket is próbálgatja. Ez tuti, hogy a génekben van benne, Dádó ilyet se csinált soha. Sőt, ennyi idősen irtó nagy hisztivel tudtunk csak cipőt próbálni neki a boltokban és legtöbbször új cipőt/ruhadarabot nem is volt hajlandó elviselni magán.
Na és ha már csajos oldal... Félelmetes, hogy már imádja a pasikat! (Már? Már tavaly a Balatonon, fél éves korában meggyőződtem erről.) Hihetetlen mód bírja magát kelletni, huncutul nézni a társadalom felnőtt hímnemű tagjaira. Mert a nőneműekkel különösebben nem foglalkozik. A játszótéren is az apukák vonzzák Őt, az anyukák hidegen hagyják. Mi lesz velünk kérem szépen, ha felnő ez a Lány?
De ott tartottam, hogy Finca öltözne. EGYEDÜL.
Ahogy enni is csak egyedül hajlandó már. Jó pár hete nem lehet már Őt etetni. Ami nem is lenne baj, mert végülis tud már enni szépen egyedül kanállal is (igaz nem tisztán), de az az igazság, hogy imád disznólkodni az étellel, összekeverni őket, kézzel fogdosni, ne adj' Isten szétdobálni. Persze ilyenkor elveszem tőle az ételt, mert az étel nem játék, de amit egy-egy étkezés után takarítok utána! Őt magát, (ha jó idő van, akkor félmeztelenül eszik és egyszerűen benyomom a tus alá) az etetőszékét, a környezetét. viszont megbocsátom neki, mert cserébe mindent megeszik, nem finnyáskodik.
Apropó! Bal kézzel eszik, ahogy rajzolni is bal kézzel rajzol. Bárhol és bármikor talál egy íróeszközt, közli velem, hogy "Aja, papír!" és már indulhat is a művészkedés. Bal kézzel! Na de ha már a rajzolásról esik szó, akkor meg kell említenem a kedvenc foglalatosságait, játékait. Mindenek előtt mindenhova felmászni szeret a legjobban, de erről már esett szó. Aztán a következő kedvencei a könyvek. Imádja őket lapozni. A nagyobbaknak szóló rendes lapos könyveket is, nem tépi szét őket. Viszont azt nem igen engedi még, hogy rendesen meséljek neki belőlük, mert oda lapoz, ahova neki kedve tartja. Ugyanis rendkívül erős akarattal rendelkezik a kisebbünk. IS! Lesz nálunk nemulass úgy pár év múlva! De vissza a játékokhoz. Nagyon szeret kirakózni, nagyjából 17 hónaposan kapott rá az ízükre; a névnapjára kapott 9-10 darabos képeket a helyükre rakós kirakókat pár nap alatt képes volt tökéletesen megtanulni és ekkor végre a régi kirakók darabjait se csak eldobálta már, hanem rendeltetésszerűen használja őket. Nagyon szereti a labdákat, egyre ügyesebben dobja őket, de ha rúgni kell a bőrt, abban is helyt áll, sőt, akár egy teniszlabda méretű labdát is képes tökéletesen eltalálni. Szeret építkezni is, már dupló kockával, tökéletesen egymásra tudja illeszteni ezeket a kisebb méretű kockákat is. Szerepjátékozni is szoktunk, de ezek még nem kötik le hosszabb ideig a figyelmét. Főzünk, babázunk, egy darabig élvezi, ha együtt játszunk, de egyedül nem igen kezd ilyen típusú játékokba. Bááár... pont ma figyeltem meg azt, hogy amit délután játszottunk Dádóval, hogy utasokat vett fel a busz és szállította őket, azt egyedül is eljátszotta, míg én készültem elő az esti fürdéshez. Igaz én ezen cseppet se csodálkozok, hiszen mint minden gyerek, Finca nagyon jó utánzásban. Amit mi, de főleg amit Dádó csinál, azt neki is kell. Telefonálni például nagyon szeret, iszonyatosan jópofa, ahogy tartja a füléhez a telefont, mászkál fel-le a szobában és közben mondogatja, hogy "Jó, jó, jó." Zabálnivaló! Ami a beszédet illeti, szinte már minden szót ismétel utánunk, hoszabbakat is és szerintem nagyon szépen ejti ki őket, kívülálló számára is felismerhető a legtöbb kimondott szava. Lassan már nem is fogom tudni írni a babanaplójába, hogy mik az új szavai, annyi újat épít be nap, mit nap a beszéd szótárába is. Arról nemrég írtam, hogy mondókázni is mondókázunk már, mondja velem a szavakat és pl. a Hinta-palintának még a dallamát is nagyjából eltalálja. Khm, talán még jobban is mint Dádónk. De azt is imádom, hogy amikor nyűge van, jön és sírós hangon kántálja, hogy "Mi a baj?" (Valószínűleg jó sokat hallhatta már a mondatot tőlünk!) De kétségtelenül működik a dolog, mert annyira aranyos, ahogy ezt mondja, hogy az ember egyből felveszi és megpróbálja Őt megvigasztalni/kiengesztelni/jókedvre deríteni. Azért természetesen (és szerencsére) a baba halandzsa nyelv is megmaradt még nála. Imádom, ahogy teljesen komoly arcocskával, kis kezét feltartva magyaráz és rendkívül komolyan veszi magát, a mondandóját és meg van róla győződve, hogy úgy beszél mint mi, nagyok és én értem amit Ő mond.
Miről is írjak még? Meg van! Nagy mumusomat, az alvást nem hagyhatom ki. Az elalvás még mindig úgy történik, hogy simogatnom kell közben, de egyre többször előfordul hogy egyedül alszik el a kiságyában. Amit imád. Amit Dádótól szinte újként örökölt. Csakúgy mint annak idején Dádó, nagyjából 1,5 éves korára Finca is átalussza az éjszakákat, alig kell már hozzá felkelni éjjel, mondjuk csak 1-2-szer. Persze vannak még ébredősebb éjszakáink is, hisz újra beindult Fincánál a fog növesztés. Aminek jócskán itt van már az ideje, hiszen hónapok óta 6 fogú a Lány. Talán ennek a sok, nyugodt alvásnak köszönhető, talán nem, hogy igen csak belehúzott a növekedésbe a Lány. Nagyjából 11,5 kiló és 86-os ruhákat hord. (magasságát/súlyt holnap megpróbálom pontosan lemérni) Ami viszont döbbenet, hogy mekkora növésnek indult a lába. Szeptemberben még 18-as félcipőt vettünk neki, igaz kicsit nagy volt rá. Március végén még a 19-es cipő volt rá kicsit nagy. Most pedig már 22-es cipőt hord. Azaz míg korábban nagyjából 7 hónap alatt nőtt kb. egy számot a lába, most 3 hónap alatt hármat. Kész anyagi csőd cipővel ellátni a hölgyeményt.
Azt hiszem nagyjából ennyi, amit ezen a késői órán a 1,5 éves Fincánkról lejegyeznék a jövőkor számára. Mert van ami leírhatatlan. Egyszerűen látni, hallani, ismerni kell Őt, hogy az ember átérezze a lényét a Lányunknak. Aki a legnagyobb boldogságomra a mienk, nekünk adatik meg, hogy minden nap csodálhassuk ezt a kis embert. Mázli... mert még mindig nem tudok Vele betelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése