Vívódás

Valamelyik nap Dádó a boltban mindenképp meg akart velem vetetni egy 1500 Ft-os béna kis matchboxot. (Nyilván az én szememmel volt csak béna, ráadásul feleslegesnek is tartottam, hiszen van másik 1000 itthon.) Azt hiszem túlzottan hozzá van szokva, hogy ha Éva Mamával vagy Apával megy vásárolni, a józan ész határain belül, de megkapja amit akar. Én ezt nagyon nem helyeselem. Sejtésem szerint a Mama és Apa se, de nem tudnak nemet mondani neki, mert minden óhaját szeretnék teljesíteni és mindemellett valljuk be, egyszerűbb is beadni a derekukat, mint megvívni a csatát egy hisztis gyerekkel mindenki szeme láttára.

Mert bizony Dádó nyávogott, sírt, egyezkedett, a fél bolt minket nézett. Nagy nehezen sikerült megegyeznünk, hogy vagy megkapja szülinapjára a körkörös vonatot (ami legós lesz és ígyis-úgyis megkapja, de ugye Ő mindezt nem tudja, Ő csak körkörös vonatot akar - mintha nem lenne neki elég vonata...) vagy ezt. Felnőtt fejjel egyértelmű a választás, hogy egy igazán klassz és khmmm, méreg drága legós vonat többet ér mint egy kis autó, de Ő a matchboxot akarta minden áron. Aztán végül a pénztárnál jobb belátásra tért. Mindig mondom, hogy okos gyerek!

Én meg persze azért vívódok magamban, hogy a francba, akár meg is vehettem volna, biztos nagyon örült volna neki, és miért ne, ha megtehetném... De ott a másik oldal, ami szeretné nevelni is a gyereket, hogy tanulja meg, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk. Ráadásul olyan sok mostanában az ajándék, hisz nemrég volt húsvét, meg gyereknap és máris itt a születésnapja is.

Bizonyítandó, hogy nem vagyok én olyan szőrös szívű (és sajnos annyira következetes se mint szeretném) megvettem nekik a kosárba már korábban betett nagyon jó minőségű  nyomdákat. Abból ugyanis  csak egy kicsi készletünk volt eddig; ezek pedig egy járműves és egy állatos készlet, tényleg  nagyon szuperek! Itthon aztán nagyon örült Dádó a nyomdáknak, átölelte a nyakam, megköszönte és azt mondta, hogy ez a legjobb játék! Hát tudtam én! Megérte harcolnom saját magammal!