Ezen bejegyzésem is 2 héttel ezelőtti eseményekre nyúlik vissza...
Pót farsang
Mivel mind a Hugim, mind az én nagyobb gyerekem a betegségek miatt kihagyta az óvodai farsangot (életük első farsangját) úgy döntöttünk, hogy rendezünk nekik egy itthoni farsangi bulit. Nagyon készültünk.
Amikor még az óvodás farsang szóba került, Dádónak el kellett magyarázni, hogy mi is az a farsang, a mesekönyveiben ill. különböző prospektusokban mutattam meg neki, hogy mi mindennek szoktak ilyenkor beöltözni a gyerekek. Igazából nem nyerte meg a tetszését egyik jelmez se, a vonat imádata miatt leginkább pályaudvar mester vagy ilyesmi szeretett volna lenni. Én ezt nem tartottam elég kreatív és látványos jelmeznek, illetve bevallom, elég nehezen kivitelezhetőnek is gondoltam. Így megkérdeztem, hogy mivel nagyon szeret főzőcskézni, mi lenne, ha szakácsnak öltözne. Az ötlet szerencsére elnyerte az Ő tetszését is! Klárika megvarrta neki az autós kötényt. (Amit ezúton is nagyon szépen köszönünk neki!) A szakács sipka elkészítése meg volt a fejemben, de aztán eszembe jutott, hogy láttam egy szakács jelmezt az egyik gyerekeknek szóló kreatívkodós könyvünkben és végül az alapján készítettem el a sapkát. Azt gondolom a saját ötletemmel még látványosabb lett volna, de végül örültem, hogy rátaláltam a könyvbéli szakácsra, mert a kolbász készítés ötletet onnan vettem. Dádó egyébként lelkesen segédkezett a jelmezének elkészítésében.
Fincánkat eredetileg tündérnek szerettem volna beöltöztetni, mert számomra Ő egy tündér. De végül, mivel úgy gondoltam, hogy valószínűleg sok farsangon akar Ő majd még magától tündér, hercegnő, királylány és társai lenni, más ötleten törtem a fejem. Szerencsére sokáig nem kellett törnöm, mivel Klárika Fincának is varrt egy kis fehér, csipkével díszített köténykét és mivel Apa Dádónak vásárolt egy igazi kukta sapkát (talán nem bízott bennem, hogy tudok Dádónak sapkát varázsolni) adva volt az Ő jelmeze is.
Mondanom se kell hatalmas sikert aratott a párosom! Pepe unokatesó természetesen királylánynak öltözött, még palástja is volt egy takaró huzat képében, de ami azt illeti, annyira tetszett neki az én két gyerekem jelmeze, hogy végül Ő maga is elkérte Hugimtól a saját kis kötényét. Nonónk nem volt túl jó passzban, nem akart beöltözni, így helyette (vagy nem helyette) Hugim öltözött be Tündérkeresztanyának. (Igen, náluk Shrek nagy kedvenc!) Amúgy Hugim ennek a jelmeznek még örülhetett, mert amikor mesét játszanak el otthon, Pepe rendszeresen rá osztja a boszorkány szerepét! :)
Pót farsang
Mivel mind a Hugim, mind az én nagyobb gyerekem a betegségek miatt kihagyta az óvodai farsangot (életük első farsangját) úgy döntöttünk, hogy rendezünk nekik egy itthoni farsangi bulit. Nagyon készültünk.
Amikor még az óvodás farsang szóba került, Dádónak el kellett magyarázni, hogy mi is az a farsang, a mesekönyveiben ill. különböző prospektusokban mutattam meg neki, hogy mi mindennek szoktak ilyenkor beöltözni a gyerekek. Igazából nem nyerte meg a tetszését egyik jelmez se, a vonat imádata miatt leginkább pályaudvar mester vagy ilyesmi szeretett volna lenni. Én ezt nem tartottam elég kreatív és látványos jelmeznek, illetve bevallom, elég nehezen kivitelezhetőnek is gondoltam. Így megkérdeztem, hogy mivel nagyon szeret főzőcskézni, mi lenne, ha szakácsnak öltözne. Az ötlet szerencsére elnyerte az Ő tetszését is! Klárika megvarrta neki az autós kötényt. (Amit ezúton is nagyon szépen köszönünk neki!) A szakács sipka elkészítése meg volt a fejemben, de aztán eszembe jutott, hogy láttam egy szakács jelmezt az egyik gyerekeknek szóló kreatívkodós könyvünkben és végül az alapján készítettem el a sapkát. Azt gondolom a saját ötletemmel még látványosabb lett volna, de végül örültem, hogy rátaláltam a könyvbéli szakácsra, mert a kolbász készítés ötletet onnan vettem. Dádó egyébként lelkesen segédkezett a jelmezének elkészítésében.
Fincánkat eredetileg tündérnek szerettem volna beöltöztetni, mert számomra Ő egy tündér. De végül, mivel úgy gondoltam, hogy valószínűleg sok farsangon akar Ő majd még magától tündér, hercegnő, királylány és társai lenni, más ötleten törtem a fejem. Szerencsére sokáig nem kellett törnöm, mivel Klárika Fincának is varrt egy kis fehér, csipkével díszített köténykét és mivel Apa Dádónak vásárolt egy igazi kukta sapkát (talán nem bízott bennem, hogy tudok Dádónak sapkát varázsolni) adva volt az Ő jelmeze is.
Mondanom se kell hatalmas sikert aratott a párosom! Pepe unokatesó természetesen királylánynak öltözött, még palástja is volt egy takaró huzat képében, de ami azt illeti, annyira tetszett neki az én két gyerekem jelmeze, hogy végül Ő maga is elkérte Hugimtól a saját kis kötényét. Nonónk nem volt túl jó passzban, nem akart beöltözni, így helyette (vagy nem helyette) Hugim öltözött be Tündérkeresztanyának. (Igen, náluk Shrek nagy kedvenc!) Amúgy Hugim ennek a jelmeznek még örülhetett, mert amikor mesét játszanak el otthon, Pepe rendszeresen rá osztja a boszorkány szerepét! :)
Hogy adva legyen az igazi farsangi hangulat, a zene mellett az én kreatív Hugim visszagondolva az óvodás élményeire, különböző játékokat eszelt ki a gyerekek számára. Olyanokat, mint kanálon ping-pong labda hordása, pattogatott kukorica asztalról tálba való fújása-terelése, pattogatott kukorica madzagról való leevése (mindezt hátratett kézzel), célba dobás, buborék elkapás. Leírhatatlanul élvezte a két nagy a játékokat, Dádó annyira lelkes volt, hogy nem győzte hajtogatni, hogy még találjunk ki nekik feladatokat.
Pót szülinap
Miután a gyerekek kellően kifáradtak a farsangi mulatságokban, egy másik ünneplésébe csaptunk bele; nevezetesen Pepe unokatesó 4. születésnapjának utólagos megünneplésébe. Pepe a születése napján is ünnepelve volt, de mivel mi betegek voltunk akkor, aznap nekünk nem volt rá módunk felköszönteni Őt. De ami késik, nem múlik.
Hugim újabb tortát sütött neki, újból volt gyertya fújás is, ami a mi családunkban a gyerekek születése óta mindig küzdelmes vitába torkollik, ugyanis teljesen mindegy, hogy kinek van születésnapja, gyereknek, felnőttnek, mindegyik gyerek akar gyertyát fújni. Ez most is így történt, amit az ünnepelt természetesen zokon vett és a jelenlegi kedvenc szófordulatával: "A macska rúgja meg!" örökbecsűvel fejezte ki nem tetszését, hogy a tortán lévő gyertyák elfújása nem egyedül az Ő privilégiuma. Hogy átlendüljünk az incidens szülte holtponton, terelésként átadtuk neki az ajándékát. Ami Pepénk ló imádatának tükrében nem más volt, mint egy istálló! Az öröme minden képzeletemet felülmúlta, amint kibontotta a nagy dobozt, már szaladt is a lovaiért (amit a többi családtagtól kapott szintén a születésnapjára) és kezdetét vette a nagy játék és egy újabb vita. Mert persze Pepe ló imádata Nonóra is átragadt már, így Ő is szerette volna kipróbálni az újdonsült játékeszközt. Dádó fiam mindezt érdeklődéssel szemlélte, rá eddig a lovak nem voltak túl nagy hatással. Ami pedig Fincánkat illeti, hát egyelőre vele még a legkönnyebb! Ő nem törődik a nagyok játékaival, jön-megy, örül annak, amit talál.
Sajnos hamar elérkezett a búcsúzkodás ideje (ami mindig a legnagyobb játék közben jön el természetesen - emlékszem én erre gyerekkoromból jól) az Unokatesók sírva vették tudomásul, hogy vége a mai buliknak. Számunkra ez volt a legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyire jó délutánt sikerült rendeznünk a gyerekeink számára!
Miután a gyerekek kellően kifáradtak a farsangi mulatságokban, egy másik ünneplésébe csaptunk bele; nevezetesen Pepe unokatesó 4. születésnapjának utólagos megünneplésébe. Pepe a születése napján is ünnepelve volt, de mivel mi betegek voltunk akkor, aznap nekünk nem volt rá módunk felköszönteni Őt. De ami késik, nem múlik.
Hugim újabb tortát sütött neki, újból volt gyertya fújás is, ami a mi családunkban a gyerekek születése óta mindig küzdelmes vitába torkollik, ugyanis teljesen mindegy, hogy kinek van születésnapja, gyereknek, felnőttnek, mindegyik gyerek akar gyertyát fújni. Ez most is így történt, amit az ünnepelt természetesen zokon vett és a jelenlegi kedvenc szófordulatával: "A macska rúgja meg!" örökbecsűvel fejezte ki nem tetszését, hogy a tortán lévő gyertyák elfújása nem egyedül az Ő privilégiuma. Hogy átlendüljünk az incidens szülte holtponton, terelésként átadtuk neki az ajándékát. Ami Pepénk ló imádatának tükrében nem más volt, mint egy istálló! Az öröme minden képzeletemet felülmúlta, amint kibontotta a nagy dobozt, már szaladt is a lovaiért (amit a többi családtagtól kapott szintén a születésnapjára) és kezdetét vette a nagy játék és egy újabb vita. Mert persze Pepe ló imádata Nonóra is átragadt már, így Ő is szerette volna kipróbálni az újdonsült játékeszközt. Dádó fiam mindezt érdeklődéssel szemlélte, rá eddig a lovak nem voltak túl nagy hatással. Ami pedig Fincánkat illeti, hát egyelőre vele még a legkönnyebb! Ő nem törődik a nagyok játékaival, jön-megy, örül annak, amit talál.
Sajnos hamar elérkezett a búcsúzkodás ideje (ami mindig a legnagyobb játék közben jön el természetesen - emlékszem én erre gyerekkoromból jól) az Unokatesók sírva vették tudomásul, hogy vége a mai buliknak. Számunkra ez volt a legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyire jó délutánt sikerült rendeznünk a gyerekeink számára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése