Tegnap volt egy hete (hmm, ilyen gyors vagyok a bejegyzésekkel - álomkór van rajtam; este, amikor már végre nyugi van itthon, nem jutok ide, mert alszom)...
Szóval, tegnap volt egy hete, hogy Finca igazán elkezdett járni! Már nem csak egyet-kettőt lépeget, ahogy arról már beszámoltam, hanem hosszabb távokat is megtesz, lép már akár tíz-tizenkettőt is.
Az azóta eltelt egy hétben még tovább tökéletesítette a tudását és szinte már csak járni akar, alig-alig mászik. Élvezettel megy egyik bútortól a másikig, egyik szobából a másikig. A legjobban úgy szeret járni-kelni, hogy visz magával valamit a kezében. Néha tottyan egyet, feláll és megy tovább és rendkívül büszke magára, nézi, hogy örülünk-e milyen ügyes. Természetesen mi rendkívül büszkék vagyunk Rá és örülünk, hogy milyen ügyes! Tényleg nagyon ügyes és okos mindenben. Mozgásban, beszédben, önállóságban.
Azt hiszem ezzel a mérföldkővel véglegesen lezárult egy korszak az Ő kis életében, magunk mögött tudhatjuk a baba kort. Kettős érzés van bennem emiatt. Egyrészt boldog vagyok, örülök a kis ügyes Csajszimnak, másrészt viszont szomorkodok, hogy ilyen gyorsan telik az idő. De ez így van jól, hajrá Finca!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése