NEM, nem a banánt, ahogy a mondás szól, hiszen a vércsoport szerinti étkezés miatt csak akkor eszem már banánt, ha nagyon nem bírok ellenállni a csábításnak.
NEM, nem a politikát, ahogy Gizella énekli az István a királyban (jajj, de imádom - rég hallgattam már) mert esélyem, sincs mostanában unásig nézni felnőtteknek szól műsorokat, híradást. Mondjuk nem biztos, hogy bánom.
Konkrétan azt unom, hogy az utóbbi időben túl sokat funkcionálok itthon ápolónőként. Ugyanis a héten Dádó megint nem ment oviba, itthon van. Zöld cuccos folyik az orrából (Fincának is), köhög (Finca is) és kötőhártya gyulladása lett (másnapi update info: Fincának is - ááááááá), mert az orrából jövő taxit (igen, ez a takony itthon használt, szebben hangzó beceneve) belekente a szemeibe. A szívem megszakad, amikor a Fiam reggelente összeragadt szemmel támolyog ki a nappaliba és amikor belenézek az egyébként gyönyörűséges, most pedig vörös karikás, gyulladt szemeibe.
Így, a szem gyulladással nem csak a betegségeket felsorakoztató repertoárunk, hanem az itthoni házi patikánk is bővült, hiszen a szemcsepp felkerült a polcra a köhögés csillapítók, orrcseppek, vitaminok, fájdalom-és láz csillapítók és társaik mellé. NEM HIÁNYZOTT!
Továbbá meglennék anélkül is, ha a porszívónk nem lenne a nappalink állandó dísze a véget nem érő orrszívások miatt...
Nem lehetne végre egy kis szünet a nyavalyatörésekből? Nem? Nem? DE MIÉRT NEM?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése