Tegnap délután elmentünk a Dóm térre megnézni az idei adventi vásárt. Nagyon hideg volt, így kapóra jött a bemelegítés, a gyerekek kedvence; a szalmabála labirintus. Dádóm annyiszor szaladt végig rajta, hogy a végén már egyszer sem jutott zsákutcába.
Meglepetésünkre fel szeretett volna ülni a pónilóra is. Életében először... és még élvezte is!
Nagyon szeretem a Dóm téri vásárt. Utánozhatatlan hangulata van. Mert a kürtős kalács és a forralt bor illatát minden karácsonyi vásárban lehet érezni, de csak nekünk van Dómunk, kézműves vásárral, óriás adventi koszorúval, szalmabála labirintussal, tűzrakásokkal.
Az idei vásár a mi szemünkkel ilyen volt:
Mivel már sötétedett, úgy döntöttünk, hogy a Dugonics téri vásáron keresztül megnézzük vajon fent van-e már a Kárász utcán a díszvilágítás. Pont akkor gyújtották fel a fényeket, amikor odaértünk, mindkét gyerek szájtátva bámulta. Idén varázslatosan szépre sikerült Szeged fő utcájának a díszkivilágítása. A mellékutcák is gyönyörű fényekben pompáztak. A Klauzál téren lévő óriás karácsonyfa is csodálatosan szép lett.
Csak egy baj volt, innentől kezdve azt hallgathattuk a sétánk során, hogy mikor lesz nekünk is végre karácsonyfánk itthon.
Azt hiszem nem az utolsó alkalom volt a tegnapi, hogy kimentünk az idei adventi vásárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése