100!

Úgy gondoltam, hogy ez a kerek bejegyzés szám (Nem hittem volna az elején, hogy idáig kitartok!) jó alkalom arra, hogy egy kicsit magamról írjak. 

Egy hasonló; Ki vagyok én mostanában témájú bejegyzést már elkezdtem egyszer augusztus végén, de kudarcba fulladt a próbálkozásom. 

Akkor ugyanis itt volt ez egyik barátnőm nálam és két este is ellátogattunk a SZIN-en koncertekre. Az első este nagyon furcsán éreztem magam. Annyira másról szóltak az elmúlt éveim, hogy azt gondoltam én már kinőttem ebből, idegenen mozogtam a többi ember között, egyfolytában haza gondoltam. A második este már felszabadultan, jól tudtam érezni magam. Harmadnapra rájöttem, hogy nekem nagyon hiányzik, hogy néha csak saját magam lehessek, hisz valljuk be, csaknem 3,5 éve 99%-ban CSAK anya és háztartásbeli vagyok. Mindezidáig szinte képtelen voltam elszakadni a gyerekektől hosszabb időre. Az óvoda kezdéséig a majd 3,5 éves Fiam nem volt még távol tőlem többet 2-3 óránál; míg takarítottam, orvoshoz, fodrászhoz, esetleg masszírozásra, bevásárolni mentem. De ennyi!  Hiába mondták kedves barátnők, hogy de, kell, menj, foglalkozz kicsit magaddal is, nem ment. Nem mondom, hogy nem hallottam párszor a Nagyiktól, hogy menjek, vigyáznak a gyerekekre szívesen, de általában úgy éreztem ezzel terhet rakok rájuk. Na nem azért, mert a gyerekeimmel lenni teher, de Ők is dolgoznak, háztartást visznek és míg én szórakozok, Ők lehúznak egy második műszakot.

PEDIG rá kellett jönnöm, hogy  néha muszáj annak lennem, aki a gyerekek születése előtt is voltam, aki szívesen bemegy a belvárosba lófrálni, aki koncertekre szeret menni, aki szeret beülni egy jó mozifilmre stb. stb. stb. Kell, hogy aztán feltöltődve, jó kedvűen lehessek jobb  anyukája a gyerekeimnek.

Így szombaton a Hugimmal moziba mentünk (bevallom, tényleg nem volt egyszerű menet a rákészülés). Nem is emlékszem mikor voltam utoljára moziban (leszámítva a Bogyó és Babócás élményt)... Talán 6-7 éve. Az új Julia Roberts filmet néztük, az Ízek imák szerelmek címűt. Nekem nagyon jól esett (Hú, de sok rossz kritikát olvastam róla!), pont valami hasonló mondanivalójú kikapcsolódás kellett a lelkemnek.

Az elkövetkező időszak legfőbb feladata számomra az, hogy megtaláljam az egyensúlyt G.A. (ez lennék én), az anya, a nő, a feleség, a társ, a háztartásbeli, a lány és a testvér (ez utóbbi kettő szerencsére az elmúlt években is megmaradt) részeim között. Hogy aztán mire a hamarosan elérkező dolgozó nő is becsatlakozik hozzájuk, már újra egy kiegyensúlyozott ember lehessek...