Társasjáték

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódva írhatnám, hogy Dádó azért kapott ma Bogyó és Babóca: Úton az oviba nevű társasjátékot, hogy rajtunk ne múljon a BB biznisz sikere... De nem erről van szó.

Még augusztusban, amikor a Hugimmal és a gyerkőceinkkel egy játék boltban voltunk, szemügyre vettük a társasjáték kínálatot. Annyi féle játéka van mindkettőnk gyerekeinek, de társasjátékuk még nincs. Pedig mindketten úgy érezzük, hogy a három éveseknél már eljött a társasjátékok ideje. 

Az első megállapításunk az volt, hogy szégyentelenül drágák a társasjátékok. Biztos "baromi drága" az előállításuk; 1 darab erős karton lap, néhány bábu, 1 darab dobogó kocka (elnevezés by Dádó) és néhány papír darab a játék szabályhoz. Ok, tudom, hogy egy játék ára nem csupán anyag árat tartalmaz; Az árba beletartozik az ötlet, design, szállítási költség, reklám, HASZON stb. De akkor is... Felháborító!

A második megállapításunk az volt, hogy kisóvodások részére elég sovány a kínálat.

Pár perc mustra után megegyeztünk, hogy a boltban kapható társasjátékok közt a Bogyó és Babócás viszi a prímet. Az egyik webshopban épp akciós volt, így a bolti árnál 25%-kal olcsóbban lehetett megrendelni, de még  a saját BB-s webshop árnál is olcsóbban majd egy ezressel. Rendeltem is gyorsan egyet Dádónak, egyet Pepének. 

Úgy terveztem, hogy az óvoda kezdéskor kapja meg Dádó az övét, de aztán mikor láttam, hogy ezen a hétvégén adják a moziban a BB mesét, hát megvártam vele a mozit is.

Mondhatom nagy sikere van a játéknak. Nagyon élvezi a Manó, úgyhogy a Nagyik legnagyobb örömére nekik is be kellett szállni a partiba. 

Nem tudom, hogy ahhoz mit szóljak, hogy a 3 évesem már a negyedik (!) körre úgy kikupálódott, hogy amikor épp nem figyeltünk a játék táblára, a versenyben élen álló Éva Mama bábuját a sajátja mögé állította. Persze észrevettük és persze szóvá tettük és Ő meg persze vigyorogva bevallotta (igen, kamuzni még nem szokott). Hát mi is nevettünk! Leleményes, eszes gyerek az enyém! Nem vonok le semmiféle kivetkeztetést a személyiségére nézve, hisz melyik kisgyerek ne nyerni akarna egy játékban. De az is előfordult, hogy többet akart lépni mint amennyit dobott, de mi résen voltuk. Azért egy kivétellel (Azt csak nem hagyhatjuk, hogy mindig Ő nyerjen!) minden partit Dádó nyert, amitől boldogságtól sugárzó arccal tapsolt.

a körmünket lerágtuk izgalmunkban

A bosszankodás oka pedig az, hogy amikor kibontottuk a lefóliázott dobozt, azonnal észrevettük, hogy egy díszítő elem 2 tartó pöcke hiányzik a  csomagból. Ok, apróság, enélkül is lehet játszani a játékkal, de ennyi pénzért már... Igen, ennyiért már hibátlant vár az ember! Bármennyire toleráns is!

De végül is mi a lényeg ismét: Dádó öröme! Az pedig vitathatatlan.