A mindentudó

Dádóban már elég kis korában kialakult az a tudat, hogy Ő tud mindent a legjobban, legügyesebben, leggyorsabban...  Amikor valamiről beszélt, megmutatott valamit, akkor gyakran mondta, hogy "Anya (Apa, Mama, Papa) nem tudta ezt."

Azóta is maradunk annyiban, hogy Ő már MINDENT tud egyedül. 

(Jó, hát ha valaki, én, az Anyja nem bánom, ha a Fiamnak van önbizalma, de egy 3 éves esetében nem túlzás ez egy kicsit?)

Erre történt valami, ami megint aláadhatja a lovat, ugyanis tudott valamit, amit egyikünk se.

Apánk már napok óta mondhatni elég idegesen keres egy bizonyos fogót. Ezerszer megkérdezte tőlem, hogy "Tudod, az a piros, a kábel blankoláshoz." Én meg: "Tudom, de ismétlem, nem tudom hol van." Még keresni is segítettem, amikor jött a történettel, hogy "Tudod, itt volt  a Finca előtt és Te eltetted, hogy nem gyerekeknek való." Hogy mi van????? Igen, szoktam ilyesmit csinálni, de ez esetben semmi sem rémlett, így egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy vajon már ennyire öregszem, hogy Cavintont kellene íratnom? Mert hogy szerénytelenség nélkül állíthatom, elég jó az emlékezőkém, pl. én vagyok a családi kalendárium. Ha valamilyen eseményről dátum szükségeltetik, csak engem kell kérdezni. (Ja, és semmilyen esetben sem szabad az általam mondottakban kételkedni. Mhm...)

Szóval, már odáig fajult a dolog, hogy Apa megkérdezte Dádót is, hogy véletlenül nem tud-e valamit a piros fogóról, nem Ő tette-e el valahova. (Előfordult már hasonló eset.)  Ha  a fogó szóra nem is, de a blankolót hallva felcsillant a Kicsi szeme és  pontosan el kezdte magyarázni, hogy: "De, az  a piros  blankoló a Mamánál van az alvós fiókban, én tettem oda, mert nem játszhatunk vele." Na és akkor Apának beugrott, hogy tényleg, már emlékszik is, hogy odatették.

Én pedig megnyugodtam, hogy jól van, nem hülyültem meg, nem velem beszélte meg, hogy a  fogót el kell tenni a gyerekek elől, hanem az Anyukájával.

Még reménykedéssel is eltölt a történet, hátha ezentúl nem engem fog mindenről kérdezgetni Apa, hogy  "Ezt hova tettem, azt hova tettem? Nem láttad valahol ezt és azt?"  Hanem a mindentudó Fiúnkat.

Az viszont aggodalommal tölt el, hogy előfordulhatnak esetek, amikor Apa összekeverhet az Anyukájával... (Ja és rossz az, aki rosszra gondol!!!!)

P.S. Egyébként akaratlanul is adjuk  a lovat a Kicsi alá. Napok óta nem találtuk a kád dugóját. (Azt hiszem már említettem, hogy a lakásunkba költözött át a Bermuda háromszög, mert itt mindig minden eltűnik.) Nos, én ma megtaláltam a dugót a szennyes ruhák közt (megjegyzem, csak félezerszer néztem meg ott azelőtt) és a kád szélére tettem. Mire a Kicsi, a délutáni alvásból felkelve, a  fürdőbe menet  után így szaladt hozzám csillogó arccal: "Nézd, Anya megtaláltam!" Most mit mondhattam volna Neki? Nem volt szívem elvenni az örömét...