2010. szeptember 29., szerda

Enya

Nem a híres ír énekesnőt jelenti a  címben szereplő megnevezés, hanem engem. Bármily furcsán hagzik is, ez én vagyok.
Az én drága kis Tündérem vagy tényleg ennyire egy hullámhosszon van velem, vagy olvasta amit tegnap ide írtam... De ma reggel így hívott ébredés után magához. Majd a délelőtti és délutáni alvás után is, és ezt "mondta" amikor belépve a szobájába meglátott. 
Annyira, de annyira megható, amikor azt embert a gyermeke először hívja úgy, hogy anya. Oké, oké; Enya. De én ettől is most nagyon boldog vagyok!

2 megjegyzés:

  1. Ez az Enya is egyedi. Néven szólított, megszólított és ez a lényeg! :)

    VálaszTörlés
  2. Hát persze, nem is "várok el" Tőle többet (még ennyit se) mikor a Bátyja is még mindig Ana-nak hív. :)

    VálaszTörlés