Véletlenek?!?

Mindig azt mondja mindenki, hogy véletlenek nincsenek. Nem tudom mi az igaz, viszont sok érdekes egybeesés történik velünk.

Először is... Ami a héten derült ki, hogy Pepének és Dádónak is Andika néninek és Erika néninek fogják hívni az óvónénijeit. Természetesen két különböző óvodában. Mintha a sok száz női névből csak ezzel a  két névvel lehetne valaki óvónéni.

Aztán annyira érdekesen vagyunk a számokkal is. Ugye várandósan a legfontosabb dátum a várható szülési időpont mellett az utolsó menstruáció napja. Nálam ez Dádóval 08.23. volt. Az ellentétes nemű  Fincámnál pedig 03.28.

No és Dádóm életében a 3-as szám és annak többszörösei nagy jelentőséggel bírnak. Kezdve onnan, hogy 3-án született, a 6. hónapban. Ha összeadom a születési dátumának számait  (2007.06.03.) akkor szintén hárommal osztható szám jön ki. Vajon véletlen, hogy amikor született, akkor a Klinikán a 3-as ágyban feküdtem? Vajon véletlen, hogy a  sok-sok ágy közül Pepe születésekor Hugim is pont ugyanabban a szobában és ugyanabban az ágyban feküdt?

Na és a 33-as szám... Dádóval a  pocakomban a 33. hétben jártunk, amikor kint az udvaron nagyon nagyot estem. Nagyon megijedtünk, de szerencsére nem lett baj belőle. Majd mikor Dádó immár pocakon kívül 33 hetes volt, Anyuéknál a nappaliban a földön ülve labdáztunk (Dádó az ölemben ült), amikor egyszer csak égszakadás, földindulás, PONT fölöttünk leszakadt a plafonból egy őrült nagy darab. Nagyon sírtunk, mindannyian, megijedtünk. Szerencsére működtek az ösztöneim és bár fogalmam se volt mi történik, ahogy a fejemre zuhant valami, azonnal Dádóm fölé görnyedtem és a fejére tettem a kezem, így csak az orrocskáján horzsolódott le egy kicsit a bőr. De senkinek nem kívánom azt a félelmet, ijedtséget, amit akkor átéltünk. Dádó vígasztalhatatlanul sírt, nagyon megijedt a ránk zúduló vakolattól és annak robajló hangjától. Persze ügyeletre mentünk és egész éjjel Őt figyeltük, hogy nem lett-e mondjuk agy rázkódása. (Mindeközben egy galamb ült a bejárati ajtónk elé és egész éjjel ott gubbasztott. Reggelre elrepült. Mondanom se kell, azelőtt ilyen soha nem történt nálunk. Kíváncsi lennék fentről melyik Dédi vigyázott így egész éjjel Dádómra.)

Kb. 2 hete Dádó Éva Mamánál ebéd előtt megégette egy forró lábassal a fülcimpáját, majd délután egy falra akasztott hólapáttal a szeme alatt meghorzsolta magát... és én tudtam az itteni vonalzómról, Dádó aznapi korát: Igen, 3 éves, 3 hetes, 3 napos volt aznap. Próbáltam akkor erről a dátumról nem tudomást venni, hisz nem lehet állandóan babonásan, félelemben élni. De szintén ezen az éjjel Dadó iszonyatosan nagy puffanással leesett alvás közben az ágyáról. Korábban ez SOHA nem történt meg. Hát ekkor is úgy megijedtünk, hogy tutira kiugrott a vérnyomásunk 200-ra. Ennek a napnak a történései is mind véletlenek lettek volna?

Próbálok nem tartani a Dádó életében elkövetkező  további 3-as és azok többszöröseiből adódó napoktól, hetektől, hónapoktól, évektől.... De mindez nem félelmetes és érdekes?????