Hát elkezdődött...

... az irigykedés, a játékféltés a Tesótól. A tesóféltékenység durváján azt gondolom már túl vagyunk, hát kellett valami megint...

A nappali szőnyegén játszottunk orvososat Dádóval. Finca is mellettünk feküdt, elmélyülten vizsgálgatta  a játékait. De amikor előkerült  az orvosi táska, annak tartalmára Finca is kíváncsi volt. Mivel már nagyon ügyesen mozog, addig gurult és kúszott míg meg nem kaparintotta magát a táskát. Dádó meg jajveszékelt, hogy: "De Anyaaaaa, összegyűri!" Na nem mintha lenne még rajta mit összegyűrni, meg van az már edzve Dádó által. Úgyhogy szépen vagyunk! Mi lesz még, ha Fincát valóban elkezdik érdekelni Dádó játékai?!?

Bár azért azt hozzá kell tenni a dologhoz, hogy Dádó nagyon kis ügyesen odaadja  egyébként Fincának a baba kori játékait, azokra nem irigykedik.

A tegnapi ovis szülői eredménye viszont nagy örömködés. Én örültem, mert nagyon tetszik a leendő ovi (ahova amúgy én magam is jártam) és nagyon szimpatikusak az óvónénik is. Dádó is boldog, mert meg van az ovis jele: pálmafa. Kevés jelből lehetett választani, az elballagó ovisoktól öröklik a jeleket a kicsik. Én kapásból az elefánira startoltam rá, de azért csak hazatelefonáltam, nehogy olyat válasszak amit a gyerek majd éveken keresztül utál. De jól tettem!!! Nem kellett neki az elefánt! (A másik anyuka meg, hogy örült ennek!) Elmondtam hát a további kínálatot: létra, dob, nadrág, szemüveg, kanál, dió, cica, gólya, pálmafa és Dádó a pálmafát választotta. Remélem később is szeretni fogja. Az óvónénik lerajzolták kis papírokra a jeleket és a választott jelről a  rajzot haza lehetett hozni. Dádó nagyon örült neki, megkérdezte az övé lehet-e és elrejtette a  szobájában. Azóta előkunyeráltam és felragasztottam az ágyikója fölé, hogy mindenki tudhassa, hogy ott egy leendő katica csoportos pálmafa kuckója van.