Gyereklogika

Dádómnak imádnivaló logikája van. Hol gyermeki, hol nagyon is kristály tiszta.

1. példa:

D: Nem vagyok anyára bízva.

Én: ?????? 

Ja, hogy nem bízol anyában? (Ezt a bizalom dolgot akkor szoktuk Neki mondani, amikor játszunk vele, Ő az ölünkben ül és fél, hogy leesik, akkor mondjuk, hogy bízzon bennünk, nem fog leesni.)

Miért?

D: Mert álmos vagyok!

Jahh kérem logikus. :D 

De azt mondjuk egyébként tényleg értem, hogy miért volt "baromi" álmos ébredés után kb. 5 perccel... Mert ki akarta próbálni a vadonatúj ágyneműjét. :)

2. példa:

D: Anyaaaa, vegyünk nekem új ágyat!

Én: Miért Kisfiam? Az ágyad még teljesen új, fél éve kaptad.

D: Hát igen. (kedvenc szófordulata mostanság) Anyaaa, akkor vegyünk Éva Mamának új asztalt, hogy legyen hol enni!

Én: De hát van a Mamánál hol enni!

és akkor leesett a tantusz... az előbb öntötte ki abból a buborék fújóból a folyadékot, amit a lakberendezési áruházban vettünk, tehát logikus, hogy ha új, tele buborék fújót akar kapni, akkor venni kell valamilyen bútort. :DDDDD

Egyébként azt vettem észre a beszédéből, hogy túl sokat van felnőtt társaságban. Előszeretettel ismételgeti az általunk használt szófordulatokat.

Pl.: Amikor mondtam neki, hogy Elég legyen a nyávogásból, tessék végre fürödni, különben kap egyet a fenekére, Ő így fejezte be a mondatomat: Az lesz a vége.

Vagy, amikor játszunk, szeret hátradönteni és rám feküdni (hiába no, Anya jó puha). Már Ő mondja helyettem: Tudtam, hogy erre megy ki a játék.

Jót fog tenni neki ebből a  szempontból is az óvoda. Legalábbis remélem.

Mai esti bónusz szösszenet a lefekvés ellőtti mese választáskor:

Anya, nem akarom Bob mestert, már túl öreg vagyok. 

Jahh, kérem, teljesen jogos kijelentés ez egy 3 évestől. :)